TERMÉSZETI ÉRTÉKEK LÁTNIVALÓK AKTÍVAN A MÁTRÁBAN SZÁLLÁSHELYEK Bor és gasztronómia Információk Webkamera

Földtani múlt

A Mátra számos geológiai ritkasággal rendelkezik, melyek mind vulkáni tevékenységekhez köthetőek. Ismerjük meg a Mátra földtani múltját!

A Mátra felszínen előforduló legidősebb kőzetei a siroki Darnó-hegyen és környezetében fellelhető triászkori mélytengeri mészkő, agyagpala és radiolarit, valamint a tengeralatti képződésű párnaláva bazaltok. Recsk és Parádfürdő környékén a felszín alatt nagy mélységben lévő, szintén triász időszaki mészkő-, agyagpala-, kvarcit-rétegeket a felső-eocén korban andezites vulkáni anyagok törték át, a földtörténeti újkor legidősebb vulkáni hegyeit hozva létre a Mátra északi részén. A hegység északi előterét emellett főként oligocén üledékek (agyag, agyagmárga, csillámos homokkő) alkotják.

A Mátra fő tömegének képződése a miocén korban történt. Mintegy 21 millió évvel ezelőtt riolittufa-szórással megindult vulkanizmus szünetekkel és igen intenzív szakaszokkal tarkítva kb. 13 millió éve fejeződött be. Legnagyobb arányú vulkáni anyagtermelés a középső-miocénben zajlott, létrehozva a hegység döntő részét adó több száz méter vastag rétegvulkáni (váltakozva egymásra települő, andezit anyagú tufa, agglomerátum és láva kőzetekből álló) sorozatot. A vulkáni működés késői szakaszában keletkeztek a parádfürdői Ilona-völgyben látható kipreparálódott andezittelérek, melyeket a népnyelv Ördöggátaknak nevez. Legfiatalabb lávakőzetek a Gyöngyössolymos és Lőrinci környékén megtalálható riolitok. A kitörések sorát riolittufa-szórás zárta le. Erős utóvulkáni működésről tanúskodnak a kvarcit anyagú gejzírkúpok és az évszázadokon keresztül bányászott érctelepek.

A miocén vulkáni képződmények kéregszerkezeti mozgások következtében feldarabolódtak, ezért a hegységben jellemzőek a töréses formák is. A szerkezeti mozgások hatására az egész hegység dél felé megdőlt, ezáltal az északi részen az idősebb képződmények felszínre kerültek, míg délen az Alföld vastag üledéktakarója alá buknak a miocén vulkanitok.

A pliocénben a kialakult elsődleges vulkáni formákat tönkösödés tarolta le, a nedvesebb éghajlat folyóvízi eróziója völgyeket alakított ki. Ugyanekkor a hegység déli lábánál húzódó Pannon beltenger, illetve tó mocsaras partjain élt növényekből óriási lignittelepek keletkeztek (Rózsaszentmárton, Szücsi, Petőfibánya, Visonta, Halmajugra).

A pleisztocénben bekövetkező jégkorszakok és melegebb időszakok váltakozása igen felerősítette a kőzetek aprózódási folyamatát, melynek hatására a hegység sziklásabb részein szép periglaciális kőtengerek alakultak ki. (Óvár, Ágasvár, Galyatető, Kékes stb.)

Különféle nyersanyagok a vulkáni tevékenység és az utóvulkáni működés hatásaira is létrejöttek. A keményebb lávakőzeteket kőbányákban termelik, melyek közül néhányban érdekes ásványokat rejtenek a kőzet üregei. Kisnána határában működő piroxénandezit-bánya kedvelt ásványgyűjtő hely, ahol egyebek mellett szideritet, aragonitot, kalcitot is találunk. A Recsk melletti Csákánykői bányában az előzőeken felül még pegmatitos eredetű kvarcit-zárványok is gyűjthetők.

Az ércbányászat nyomai a középkortól (mátraszentimrei Vizeslyuk táró) napjainkig követhetők Gyöngyösoroszi, Parád és Recsk környékén. Az ércbányászat napjainkra megszűnt, de a régi és újabb tárók jó része jelenleg is fellelhető. Omlás- és gázveszély miatt ezekbe behatolni azonban nem tanácsos, egyes esetekben pedig kifejezetten életveszélyes!

Utóvulkáni működésnek köszönthetően sok kénhidrogénes, széndioxidos forrás, csevice tör fel a Mátrában. Legismertebb közülük a parádsasvári csevice, melynek kénhidrogénes és széndioxidos változata „Parádi víz” néven kereskedelmi forgalomban is kapható. Szabadon látogatható forrásokból és ásott kutakból bárki megtöltheti kulacsát Parádfürdőn (Ilona-völgy, Szent-István-forrás), Parádóhután (Klarissza-forrás) vagy Recsken (vasút melletti csevice kút).

Forrás: Bükki Nemzeti Park