TERMÉSZETI ÉRTÉKEK LÁTNIVALÓK AKTÍVAN A MÁTRÁBAN SZÁLLÁSHELYEK Bor és gasztronómia Információk WEBKAMERA

Gyöngyös

A kéklő Mátra erdő borította déli lejtői és az Alföld északi pereme – a hegyvidék és a síkság – találkozásánál, vonzó természeti környezetben épült Gyöngyös, Heves megye második legnagyobb városa, a “Mátra Kapuja”.

A Budapesttől északkeletre, fekvő város a Mátravidék természetes kulturális, gazdasági és idegenforgalmi központja.
A település nevét Gungus-ként először 1261-ben említik, majd az Anjou Károly Róbert király 1334-ben Gyöngyöst mezővárosi rangra emelte és kivaltságokkal látta el. A szőlőművelés és a bortermelés, a városon áthaladó kereskedelmi utak és az állandó piac miatt a város gyors fejlődésnek indult, amit segített a XIV. században a városba betelepült ferences rend is. 1546-tól 1687-ig Gyöngyös török uralom alá került, de mint szultáni magántulajdon védettebb lett, ezért a szőlőművelés és bortermelés, a kereskedelem, különösen a borkereskedelem virágozhatott tovább. A XVII. század elején megjelentek az iparos céhek. A város a Rákóczi szabadságharc során 1703-1705 között fontos szerepet játszott, de ez nem türte meg a török kiűzése után megindult városiasodást, ekkor már a barokk stílusban épült épületek határozták meg a városképet.
Gyöngyöst és környékét súlyosan érintette az 1880-as évek végén a szőlőket kipusztító filoxéra, ami tönkretette a várost éltető szőlőművelést és borkereskedelmet. Ennek ellenére a századfordulón megkezdődött a város közművesítése, új utak épültek, megkezdődött a fásítás, alakult, szépült a város.
1917. május 21-én, a kórhaz mosodájából kipattant szikra lángba borította a várost, hatalmas tomboló tűzvész támadt, ami a város nagyobb részét romba döntötte, elpusztítva 549 házat, 1400 melléképületet. A katasztrófában 11 ember vesztette életét és több, mint 8000 maradt hajléktalan. Az oltást hátráltatta a vízhiány, így a tűzoltóvizet vasúti tartálykocsikon szállították, de erre a célra felhasználták a városban található borkészletet is!
A tűzvész után két nappal IV. Károly király és hitvese látogatta mega várost. A király törvényben rendelkezett az újjáépítésről, amit nagy értékű adománnyal támogatott. Gyöngyös újjáépítéséhez országos gyűjtés indult, ami az I. Világháború után Warga László építészprofesszor tervei alapján kezdődött és ezt követően kapta a város a mai vonzó arculatát. 1945 után a város a belvároson kívül terjeszkedett, ott épültek az új lakótelepek, így a viszonylag kis területű belváros megőrizte báját, hangulatát.

Gyöngyösi városnézés:

Sétánkat a város központjában, az évszázadokon át Piac térnek nevezett Fő téren kezdjük. Mai formáját a 2000. évi újjáépítés, illetve az 1917-es tűzvész után kapta. A volt Piac téren állt a régi városháza, és a város földesurainak, gazdag polgárainak középkori eredetű házai, amelyek mai átépített formájukban sajátos; Magyarországon máshol nem látható egységes nyugodt városképet adnak. A Fő tér 10. számú egykori Grassalkovich ház kétszintes barokk épülete ma a Városi Könyvtárnak ad otthont. Itt az emeleti galériában látható Hermann Lipót festményeinek állandó kiállítása, valamint a Huszár Lajos Éremtár különleges numizmatikai anyaga. A kapu fölé pillantva a Grassalkovich család díszes barokk címerét láthatjuk.

Szemben, a Fő tér 11. számú klasszicista stílusú Orczy-ház különleges értékeket rejteget. Az itt feltárt XV. századi gótikus terem Gyöngyös legrégibb világi építészeti emléke. Szomszédjában, a Fő tér 13. számú épületben működik a jelenlegi városháza. Homlokzatán láthatjuk a város címerét, melynek fő motívumai – az aranyszínő napkorong, az ember arcú holdsarló és a farkas – díszítenek hármat abból a négy szökőkútból, melyet a Fő tér négy sarkában helyeztek el. A tér délkeleti sarkán álló negyedik szökőkút fő motívuma a szőlő, utalás ez a „Szőlő és bor városára”, mely címet 1984 óta viseli büszkén Gyöngyös. A tér déli részén egy az újjáépítés során feltárt régi kút kőkáváin Gyöngyös testvérvárosainak – a dániai Ringstednek, az ausztriai Zeltwegnek, a romániai Kézdivásárhelynek, a finnországi Pieksämäkkinak és a lengyelországi Sanoknak kőbevésett címereit helyezték el. A szökőkutakat és a díszkutat egyaránt 2000-ben, a tér Hild-díjas felújításakor készítették.

A térről déli irányban a Móricz Zsigmond utcán haladunk 150 métert. Itt egy kis parkban áll a „Kardját vizsgáló Huszár” című első világháborús emlékmű. Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrát 1932-ben emelte a város az egykori 6-os számú (Würtenberg) huszárokra emlékezve, akik a háborúban a keleti fronton harcoltak. A szobor talapzatán galíciai településnevek olvashatók.

Innen a Rózsa, majd a Körösi Csoma Sándor utcán sétálunk tovább a Nagy-patakhoz, melynek túlsó oldalán emelkedik az a nagyméretű, Fellner Jakab által tervezett emeletes barokk épület, melyet a helybeliek Vármegyeház-ként ismernek. A XVIII. század közepén a vármegye által építtetett egykori huszárlaktanya 1800-tól a Hertelendy Gábor vezette Nádor huszárezrednek volt a szálláshelye. Az épületnek utolsó katonai lakói azok a Würtemberg-huszárok voltak, akikről a Huszár szobornál már szóltunk. Mai formáját 1929-ben nyerte, amikor a Földművelési Minisztérium állami méntelep számára vásárolta meg az épületet. Innen a ház másik közkeletű neve: Csődörös laktanya. Mielőtt továbbmegyünk, vessünk még egy pillantást az épület főhomlokzatára: erkélyes főbejárata fölött Heves megye régi címerét láthatjuk.

A Vármegyeházzal szemben a Gyöngyös-patak keleti oldalán áll az 1816-1820 között épült klasszicista zsinagóga, melynek építésze a helyi születésű Rábl Károly volt. Az épületben ma a városi televízió működik. A zsinagóga falán 2006-ben a II. világháború zsidó áldozataira emlékező szép emléktáblát helyeztek el. Az épület szomszédjában lévő új zsinagóga 1930-ban épült, tervezője Baumhorn Lipót és Somogyi György volt. A bazilika-rendszerű épület középpontjában hatalmas kupola áll. A szamárhátíves ajtó és ablaknyílások, a pártázatos párkányok, a sok kis kupola nagyon dekoratívvá teszik az épületet. Sajnos az 1941-ben még 2071 főt számláló gyöngyösi zsidó közösség jelentős része Auschwitzban elpusztult, így a háború után már nem használták zsinagógaként.

A Puky Árpád utcán sétálunk vissza a város Fő terére. A tér páratlan oldalán északi irányban megyünk tovább, s a már korábban látott városháza és az Orczy-ház után elérjük a Fő tér 9. számú házat, melyet 1911-ben Mende Valér tervei szerint épített a Heves Megyei Általános Bank Rt. Ez az épület volt az ország egyik első vasbeton szerkezetű épülete. A házban ma Honvéd Kaszinó működik. Most a szemben lévő, Fő tér 8. szám alatti házhoz megyünk.

Heves vármegye egykori alispánjának, Almásy Jánosnak volt ez a lakóháza. A homlokzaton elhelyezett emléktábla is beszámol arról, hogy 1703 októberében az alispán hívószavára itt gyülekeztek fegyverbe a vármegye lakosai a Rákóczi-szabadságharc támogatására. A ház, melyet az elmúlt 200 évben többször átalakítottak, 1883-tól Hanák Kolos kúriai bírónak, Gyöngyös város díszpolgárának a tulajdonában volt. A kovácsoltvas erkélyrácson az ő HK monogramja látható. Innen egy másik patinás épülethez, a Fő tér 2. számú házhoz sétálunk.

Ezen a helyen állt II. Rákóczi Ferenc gyöngyösi rezidenciája. A fejedelem itt tárgyalt először 1704. március 18. és 29. között a békéről Széchenyi Pál kalocsai érsekkel, aki szintén a város szülötte volt. Erre a béketárgyalásra fogalmazta meg Rákóczi híres 25 pontos követelését. Eredményt azonban nem tudtak elérni. I. Lipót megbízásából Széchenyi érsek 1704. augusztus 28-án újabb tárgyalást kezdett Rákóczival, ám ezek a tárgyalások is csak részleges fegyverszünetet tudtak biztosítani. Az egykori Rákóczi-házból mára csak egy 1731-ből származó kő ajtókeret maradt meg, helyén Frend Dezső tervei alapján felépült a Kereskedelmi és Gazdasági Bank Rt. palotája, melynek kapuzatán örökítették meg a fejedelem és a történelmi események emlékét.

A Fő tér északi részén négy út kereszteződésében áll az impozáns kéttornyú, jelenlegi formájában barokk Szent Bertalan Plébániatemplom a “Nagytemplom”. Helyén a XIII. század második felében egy jóval kisebb templom állt, amit először 1350 körül Szécsényi Tamás, a város földesura bővített ki, majd ezt a XV. század végén gótikus csarnoktemplommá építették át, ami a korabeli Magyarország egyik legnagyobb ilyen jellegű temploma lett. Különleges az alaprajza: úgynevezett tengelypilléres megoldású. A gótikus templomra ma már csak az apszis két oldalán lévő, az 1992-es feltárások során előkerült két-két nagyméretű gótikus ikerablak, valamint a déli hajóhoz épült egykori harangtorony falmaradványa emlékeztet. Itt a főhajó külső déli oldalán egy kis fülkében láthatjuk Szécsényi Tamás és felesége egyesített címerét 1335-ből. A régi templomot 1746 és 1756 között barokk stílusban átépítették. A ma látható tornyokat valamivel később építették a templomhoz: 1772 és 1773 között az északit, illetve 1815-ben a délit. Az 1917-es tűzvészben a templom súlyosan megsérült, és bár a templomot ezt követően hamar helyreállították, a két hatalmas barokk toronysisak eredeti állapotba való visszaállítása nem történt meg. Ezek újjáépítése jelenleg is napirenden van. A templom északi oldalán aszabók céhe által épített gótikus Szent Anna-kápolna alapfalait és gótikus bélyeges téglákkal burkolt belső terét találta meg a kutatás.

A templomba a déli oldalkapun át megyünk be. A bejáratnál egyszerű emlékharang áll, melyet az 1917-es tűzvész emlékére állítottak. Az előtérben ugyancsak a tűzvészre emlékeztető relikviát, egy elszenesedett gerendát láthatunk. Itt helyeztek el két emléktáblát is, az egyiket a város és a templom jótevője, Hám János szatmári püspök emlékére, a másikat a templom tűz utáni újjáépíője, Bozsik Pál plébános tiszteletére állították. A templombelső egységes barokk berendezése a XVII-XVIII. században készült, és a nagy tüzet is átvészelte. A barokk főoltárkép Kranowetter Gábor 1773-as alkotása, és Szent Bertalannak, a templom védőszentjének a vértanúságát ábrázolja. A templom különleges ritkasága a szentély déli oldalán álló gótikus bronz keresztelő-medence a XV. század végéről. A Szent Bertalan templom sírboltjában az Almásy és az Orczy családok tagjai vannak eltemetve. 2005 májusa óta egy ereklyével is gazdagabb a templom. Boldog (IV.) Károly korábban felállított szobra mellé egy a falba mélyesztett, és alulról nézve “glóriát” idéző különleges ereklyetartó került, mely a király oldalbordájának egy csontszilánkját tartalmazza. Ez egyike a 13 magyarországi IV. Károly emlékhelynek.

A Szent Bertalan templom nyugati főbejáratával szemben a 2000-ben kialakított kerek kövezett tér szélén alacsony oszlopon áll Károly Róbert király egész alakos szobra, ami őt utazó koronával a fején, kezében országalmával és liliomos jogarral ábrázolja. Az oszlop fejezetén a város régi címere, mely alatt a városi jogokat biztosító oklevél kezdő sorai láthatók. A szobrot, mely Kő Pál alkotása 1984-ben, a várossá nyilvánítás 650. évfodulójára állíttatta a város. Mellé az államalapítás 1000. évfordulójára újabb Kő Pál-szobrot készíttetett a város. Ez Szent István királyt ábrázolja. A királyszobrok mögött, a park közepén a Gyöngyös várossá nyilvánításának 650. évfordulójára készített oroszlánfejes díszkút látható, melynek domborművein a város történelmének jelentősebb eseményeit örökítette meg Máté István szobrászművész.

A Nagytemplomtól keletre, a gótikus apszis mögött a Szent Bertalan utcában áll a volt jezsuita, majd ferences gimnázium – a mai Pátzay János Zeneiskola – egy emeletes barokk épülete. Gyöngyösön 1634 óta folyamatos a gimnáziumi oktatás, és az évszázadok alatt olyan jelentős személyek tanultak az itteni gimnázium falai között mint Hám János szatmári püspök, Bajza József, Bugát Pál, a Vachott testvérpár, Török Ignác vagy éppen Richter Gedeon.
Az 1752-ben épült, de később többször átalakított épület keleti homlokzatának szoborfülkéiben balra Loyolai Szt. Ignác, jobbra Xavéri Szt. Ferenc szobrainak másolatai állnak (az eredeti faszobrok a Mátra Múzeumban láthatók). A homlokzat előtt XVIII. századi Mária szobor áll, melyet keleti tájolása miatt a gyöngyösiek Keleti Máriának is neveznek.

A Mária szobortól délre áll a Szent Bertalan utca 3. számú ház, az egykori Almásy-ház vagy közismert nevén a Szent Korona ház. Az 1784-ben épült barokk épület első emeletén 1806-1809 között három alkalommal őrizték a magyar koronát. Erre emlékeztet az emeleti nagyterem mennyezetének szép freskója is. Az épület 1934-től a Szent Bertalan Plébánia tulajdona. Itt kapott helyt az az egyedülálló Egyházi Kincstárgyűjtemény, mely a Szent Bertalan templom több évszázad alatt összegyűjtött kincseit mutatja be. Az, hogy ezeket ma a látogatók megtekinthetik, némiképp a szerencsének tudható be. A kincseket ugyanis a II. világháború végén a templom déli tornya alatt 3 pap elrejtette a szovjet csapatok elől, s megesküdtek, hogy amíg idegen katonaság van az országban, titokban tartják a kincsek hollétét. A szovjetek viszont sokáig maradtak, így 1967-ben az utolsó még élő pap halálos ágyán elárulta a titkot. A Szent Bertalan templom Kincstára gazdagságát tekintve Magyarország harmadik legjelentősebb egyházi kincstára, ahol miseruhákat, könyveket, szobrokat és többek között 43 darab ötvös műtárgyat, ebből 12 darab középkori kelyhet és monstranciát őriznek. A régi kelyhek, úrmutató, talpaskereszt mellett a magyar ötvösműhelyben készült hét darabos ún. filigrános-bőrtűs kehelysorozat is egyedülálló ritkaság.

A kincstártól az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készült emlékmű mellett elsétálva a Kossuth Lajos utcában folytatjuk utunkat. Az utca elején az a neobarokk épülettömb található, ami Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei alapján épült a tűz utáni építkezések során 1924-25-ben. Az épület egyik részében kapott helyet a tűzoltó parancsnokság, melynek Tűzoltó utcai homlokzatán Szent Flórián szobra látható. Az épülettömb Kossuth utcai részében eredetileg a Magyar Nemzeti Bank működött, ma különböző hivatalok kaptak itt helyet. Gyöngyös legforgalmasabb utcáján tovább sétálva megfigyelhetjük a jellegzetes gyöngyösi úgynevezett zsákközös beépítési formát. Ezekből ma már csak néhány van meg eredeti formájában, a Kossuth utca északi oldalán még láthatunk belőlük egy-kettőt. Itt a Kossuth utca kapcsán említjük meg azt, hogy a 19. számú lakóházban született Hám János szatmári püspök, a 18. számú házban pedig Párvy Sándor szepesi püspök. Alighanem ez az ország egyetlen olyan utcája, amely két püspököt is adott. A Mátrai utat keresztezve, a Kossuth úton továbbhaladva jutunk el az Orczy kastélyhoz.

A hajdani Orczy kastély a mai Mátra Múzeum a XVIII. században épült barokk kastély átépítésével mai harmonikus klasszicista homlokzatát 1826 tájt Zofahl Lőrinc tervei alapján kapta. A szabadon álló négyszög alaprajzú egyemeletes kastélyt angolpark övezte. A park két kapuját két-két faragott oroszlán díszíti. Uhrl Ferenc, morva származású művész készítette őket farkasmályi kőből. A legenda azt tartja, hogy az oroszlánok, amikor meghallják a déli harangszót, elmennek ebédelni. Bár ezt eddig még senki sem látta. Az a legenda viszont igaznak bizonyult, hogy a kastély kerítése puskacsövekből készült. A nyugati sarkon lévő gloriett mögött a parkban alacsony lábazaton áll Ferenczy István 1840 körül készített fekvő oroszlán szobra, melyet a művész eredetileg Nadóczy István viszneki sírjára faragott. S ha már itt a parkban vagyunk, ne felejtsük el megnézni a védett 200 éves törökmogyoró fát, mely 430 cm-es törzskerületével hazánk legnagyobb példánya. A 2007-ben felújított kastélyban a Mátra Múzeum gazdag helytörténeti, vadászati és a Mátrát bemutató természettudományi anyagát láthatjuk. A kiállítás egész évben látogatható.

A Kossuth Lajos utca és Koháry út sarkán áll a középkori alapokon 1775-1779 között épült Szent Erzsébet templom. Egyszerű barokk homlokzata mögött a szentély alatt kripta van, amit az 1994-ben végzett helyreállítás során tártak fel. (Ennek anyaga a Mátra Múzeumban látható.) A templom a XVII. században kapott különös szerepet a város életében. Az ebben az időben betelepített nagyszámú – eredetileg evangélikus vallású – szlovák lakosság részére a gyöngyösi ferencesek hosszú éveken át itt tartottak szlovák nyelvű miséket. A Szent Erzsébet templom XX. századi sorsa is különös: Az épületet, mely a század első felében még sokáig diáktemplom volt, 1943-44-ben felújították, Márton Lajos festőművész kifestette, majd ezek után 1944-ben bombatalálatot kapott. Ezután – egészen 1994-ig – üresen állt, raktárnak használták.

Ez már az egykori városhatáron kívüli terület, itt a templomtól délre épült fel az egykori ispotály, melynek alsó szintjét 1761-ben építették, utcai homlokzatán egy fülkében kedves barokk Szent Erzsébet szobor látható. Elesett, szegény, beteg embereket ápoltak itt, majd másfél évszázadon át iskola működött az épületben, jelenleg felújításra vár. A Borpalota előtt haladunk el, melyet a Gyöngyös-Visontai Bortermelők Szövetkezet Rt. az egykori Oroszlán Vendégfogadó helyén épített fel. Az eklektikus stílusban épült gyönyörű épületet 1907-ben adták át. Az épület alatt található korszerű pincészet ekkor 40.000 hl bor tárolására volt alkalmas. Ma is a város legnagyobb pincészete található itt. A ház előtti parkban Kligl Sándor szegedi szobrászművész Szőlőmunkások című bronz szoborkompozíciója látható, melyet az 1988-as gyöngyösi szüreti felvonulás reggelén avattak fel a hajdani Búzapiac helyén. A város ezzel a gyöngyösiek ősi mesterségének szeretett volna emléket állítani; azoknak az embereknek, akik a szőlőművelés jellegzetes eszközével, az úgynevezett gyöngyösi kapával dolgoztak. A Koháry úton továbbhaladva a buszpályaudvar mellett sétálunk el. Ez mai napig az ország egyik legjelentősebb autóbuszközlekedési csomópontja. A Koháry útról a Than Károly utca felé fordulunk le, ahol már látszik a ferences kolostor hatalmas feér épülettömbje.

A gyöngyösi belváros dél-keleti részén a Barátok terén áll a Ferences Plébánia templom és kolostor impozáns épület együttese. A hagyomány szerint a ferenceseket a XIV. században a Szécsényi család telepítette le Gyöngyösön, ekkor épülhetett az első rendház. A Sarlós Boldogasszony védnöksége alatt álló templomot a XV. század közepén kezdték építeni. A Bakócz-kódex szerint a középkori gótikus együttes 1494-re készült el, amit a török hadak 1526-ban feldúltak, de a ferencesek 1531-ben ismét újjá építették. A XVIII. században a templomot Giovanni Battista Carlone olasz építész tervei szerint barokk stílusban átépítették, de megtartották annak egyhajós gótikus jellegét. Szentélyének látványos késő gótikus boltozata ma is látható. A templom melletti új, egyemeletes, ma is ép kolostort is ekkor – 1701-1727 között – építették hazánk egyik legnagyobb ferences rendházává. 1788-ban II József rendeletére a gyöngyösi ferences kolostori életet is meg kellett volna szüntetni. Gróf Esterházy Károly egri püspök a hívek és a tanács kérésére úgy tudta megmenteni a rendházat a szekularizálástól, hogy plébániai feladatokkal bízta meg a ferenceseket. Ezóta van Gyöngyösön külön Felsővárosi és Alsóvárosi Plébánia. A Gyöngyöst gyakran pusztító tüzek közül az 1904. augusztus 16-i tűzvész nemcsak a templom tetőzetét, a két tornyot (az 1529-ből és 1532-ből maradt harangokat), hanem a kolostort is felégette. A helyreállítást Schulek Frigyes és Lux Kálmán tervei szerint végezték. A templom az 1917-es tűzvészben ismét súlyosan megsérült – a teljes pusztulástól csak a rendtagok mentették meg -, helyreállítását 1920-1937 között végezték. A “szép templomot”, ahogyan attól kezdve a gyöngyösiek nevezték, 1937. március 7-én a ferences Zadravecz István tábori püspök áldotta meg.

A főbejáraton át öt lépcsőn lépünk lefelé a kórus alatti részekben: kitárul előttünk a pompás, a barokk boltozat ellenére gótikus összhatású, hosszú és világos hajó, amelyet toszkán fejezetű falpillérből emelkedő öt barokk homlokzatpár fed. Déli hosszfalának öt nagy, csúcsíves ablaka megőrizte az eredeti osztótagokat és változatos alakú műveket. A templom Nepomuki Szent János oltárának érdekessége, hogy Takács István Árpád-házi Szent Margitot megjelenítő oltárképének lenti részén, jobb oldalon a lángokban álló, balra a virágzó Gyöngyös XX. század eleji, távlati képe látható. A festményrészlet a hol égő, hol épülő gyöngyös és a ferencesek évszázados kapcsolatát hangsúlyozza. A templomhajó második déli ablaka alatt van a XVIII. században kialakított Fájdalmas Szűz-kápolna és oltár. Az oltár feletti, fából faragott, aranyozott kegyszobor a gyöngyösiek által hosszú évszázadok óta tisztelt Aranypieta. A szentély belső déli falán helyezték el 1907-ben Vak Bottyán János kuruc generális nagymérető vörös márvány emléktábláját, amelyről soha nem hiányzik a virág és a koszorú.

A templom főbejárata melletti díszes kolostorkapun jutunk be a rendház déli traktusába, ahol az emeleten a felbecsülhetetlen értékű Ferences Műemlékkönyvtár 16 000 kötetes, ősnyomtatványokban gazdag anyaga található. A könyvtár előterében a ferences rend életét bemutató állandó kiállítás tekinthető meg.

Sétánkat a Ferences templom mellett a Barátok tere déli oldalán 1978-ban épült Mátra Művelődési Központnál fejezzük be, melynek előterében egy hatalmas 50 m2-es festett üvegablak érdemel külön figyelmet. Szinte Gábor lángoló színekkel megfestett üvegmozaikján Gyöngyös és a Mátra életének, történelmének motívumai jelennek meg. A kép középpontjában látható hamvaiból felépülő főnixmadár a több tűzvész után mindig újjáéledő várost jelképezi.